	◊Fecsegő◊

	†Stlye†
	Biztos megfordul néhány ember fejében, hogy ha az a blog címe My Real Life, mégis mi a csudáért maszkok vannak a fejlécen. Igen erről úgy érzem magyarázattal tartozom. A helyzet az, hogy a legtöbb ember maszkok mögé rejti valódi személyiségét, azt, hogy kicsoda ő és egy idő után már nem csak az embereket csapja be, de saját magát is. Elhiszi, hogy ő tényleg egy kedves ember, vagy épp ellenkezőleg, a rossz fiút játssza és a végén úgy gondolja tényleg az. Ám a valóság szinte mindenkinél más. Nem kertelek, én is maszkok mögé rejtem arcomat és bizony volt, mikor el is hittem, hogy én ez a jó kedvű életvidám és pörgős lány vagyok, aki segítőkész és mindenkivel kedves. De sajnos a valóság nem ilyen egyszerű. Igen van, hogy ilyen vagyok, szerencsére mostanában egyre gyakrabban, hála az új környezetnek. De rá kellett döbbennem, hogy hiába vagyok épp teljesen a padlón és szívem szerint ordítanék, tombolnék és zokogva szorítanám magamhoz a plüss macimat, az anyukámat vagy a legjobb barátomat, nem tettem, helyette ott volt arcomon ugyan az a mosoly ami mindig és az osztálytársaim, a családom, a körülöttem lévők még csak észre sem vették, hogy baj van. Az egyetlen aki igen az a legjobb barátnőm volt, pedig vele még csak személyesen nem is tudtam találkozni, mert messze lakik tőlünk. Az írásomból jött rá, ahogy chatelés közben írtam. Másnap már jött is föl, hogy el mennyünk csajos napot tartani. Na tessék megint eltértem a tárgytól. Tehát a maszkok, rájöttem, ez így nem mehet tovább. Most már egyre inkább megpróbálom levetni álarcomat, ám ez nehéz, így itt teszem meg. Hát ebből az okból kifolyólag lett olyan a fejléc amilyen.

	›Kukucs‹
	Indulás: 2014-07-05

Kódok

Aranymeli

Frank

Neko

My Dear Diary

Magányos érzések

2014.07.16. 06:16, Yosei

Örökké egyedül

Minden ember a világon legalább egyszer életében megtapasztalja a magány érzését. Minden ember a világon ismeri ezt az érzést.

"A magányosság olyan érzelmi állapot, melyben a személy erőteljes üresség és kirekesztettségi érzést tapasztal. A magányosság több, mint puszta vágy a társaságra vagy egy másik személyre. A magány egy átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot az ember életében. A magányos ember elvágva, elidegenítve érzi magát a többi embertől, számára nehézséget okozhat vagy lehetetlen is lehet értelmes emberi kapcsolatok kialakítása. Gyakran tapasztal szubjektív belső üresség érzetet és a világtól való elzártságot. Néha viszont jól esik az elzárkózás a külvilágtól. Vannak olyan pillanatok, mikor egyedül akarunk lenni. Az extrovertált személyiség társaságkedvelő, nagyobb társaságban érzi jól magát, szeret a társaság középpontjába kerülni, a magányosságot ezért fájdalommal éli meg - Az introvertált személyiség a magányt, egyedüllétet és az elmélyült elemzést kedveli, társaságban kényelmetlenül érzi magát, soha nem szeret nyilvánosság előtt szerepelni."

Számomra a magányosság egy méreg ami lassan belülről sorvaszt el és ha nem vigyázok végül teljesen elpusztít.

Hiába van rengeteg barátom, hiába vesz körbe nap mint nap rengeteg ember, az én lelkemben mégis hatalmas üresség tátong. Úgy érzem teljesen egyedül vagyok a világon és senkinek nincs rám szüksége.

Ilyenkor az ember elgondolkozik rajta, hogy akkor tényleg barátjának mondhatja-e ezeket az embereket. Az én válaszom sok sok töprengés után: Igen. Jó párat közülük ténylegesen is a barátomnak mondhatok.

De akkor miért nem tudok megbízni bennük? Miért érzem ezt a magányt? Miért hiszem, hogy egyedül kell szembenéznem mindennel? Miért?

Sokat gondolkodtam ezeken a kérdéseken mostanában, de mélyen belül jól tudtam, hogy a válasz a múltban keresendő. Ha valaki még gyerekként elveszíti az emberekbe, az emberiségbe vetett hitét és bizalmát akkor azt később csak komoly belső harcok árán tudja visszaszerezni, vagy nem is tudja soha többé.

Tudom, hogy én is hibáztam a múltban rengeteget, így nincs jogom másokat okolni. Tudom, hogy a jövőben még ennél is többet fogok hibázni, mert tapasztalatlan vagyok. Viszont a legnagyobb hibát most, a jelenben követem el. Ha még a saját barátaimban sem bízok, holott tudom jól, hogy nincs okom bizalmatlannak lenni akkor kiben fogok?

Ha továbbra is engedem ennek a méregnek, hogy terjedjen a szervezetemben és teljesen bele ivódjon a szívembe akkor számomra már nem lesz se jövő, se jelen, se múlt...

Meg kell próbálnom ismét hinni az emberekben, ám ez nem egyszerű, így egy hosszú, rögös út áll még előttem, de minél előbb indulok, annál előbb érek a végére.

És bár biztos vagyok benne, hogy nem egyszer fogok letérni erről az útról, reménykedem, hogy lesz egy kéz ami majd visszaterel rá.

Néha tömegben is olyan, mint egy lakatlan szigeten.

//Punnany Massif//

Vissza a bloghoz

Hozzászólások megjelenítése

	♣Menü♣
	My dear Diary Barátok Egyetem Hobbik Vendégkönyv

	Music of the Day

◊Bejelentkezés◊

♥Who is that girl?♥

Egy tizennyolc éves lány aki nem találja a helyét, próbálkozik, hibázik (gyakran), mégis megpróbálja a lehető legboldogabban élni az életét. Gyakran álmodozik és gyakran állapítja meg ábrándjai után, hogy egy idióta, de azért nem tud róluk leszokni. Egy kifejezetten önfejű, makacs, általában kedves és barátságos, de ugyanakkor néha kicsit bunkó és, szemét lány. Ez a lány bizony még csak gimibe jár és 2015-ben fog leérettségizni. A jövővel kapcsolatos tervei egyre zavarosabbak ahogy közeledik a vészes dátum és jelentkezni kell egy Egyetemre/ főiskolára. Mikor elkezdte a gimit három éve még teljesen magabiztosan állította, hogy ő már pedig a színművészetire megy és színésznő lesz belőle, ám ez alatt a három év alatt, tapasztalt dolgokat, és találkozott emberekkel, akik elbizonytalanítva őt kergetik egyre nagyobb kétségbeesésbe. Ő viszont megmakacsolta magát és nem hajlandó meghátrálni, elhatározását mindenképp véghez akarja vinni és nem nézi jó szemmel, ha valaki megpróbálja meggátolni ebben. Bár van esze bőven és jól tudja, lehetne viszonylag könnyen színötös tanuló, ő lusta a tanuláshoz, nem is kicsit, de ezt nem is tagadja, és elismeri, hogy ez az oka annak, hogy átlaga stabil négyes ötös helyett. Imád a barátaival lógni, és folyton menni valahova, igazi hiperaktív személy, már amikor nem zombi állapotban van, mert olyankor aztán nem lehet kirobbantani az ágyából. Gyakran nézik gyereknek, tizenhárom és tizenöt éves kor között még most is, ami kicsit irritálja, de tudja erről ő tehet, mert nem elég, hogy gyerekes arccal rendelkezik, de viselkedése is igen csak az, egy felnőni nem akaró gyereké. De ez csak a látszat. Valójában mély, értelmes gondolatai vannak, és szokott filozofálni, de csak magában, így ezekről a dolgairól az emberek nem is tudnak. Hát ez lenne ő, ez lennék én. Hívjatok csak Yoseinek.