	◊Fecsegő◊

	†Stlye†
	Biztos megfordul néhány ember fejében, hogy ha az a blog címe My Real Life, mégis mi a csudáért maszkok vannak a fejlécen. Igen erről úgy érzem magyarázattal tartozom. A helyzet az, hogy a legtöbb ember maszkok mögé rejti valódi személyiségét, azt, hogy kicsoda ő és egy idő után már nem csak az embereket csapja be, de saját magát is. Elhiszi, hogy ő tényleg egy kedves ember, vagy épp ellenkezőleg, a rossz fiút játssza és a végén úgy gondolja tényleg az. Ám a valóság szinte mindenkinél más. Nem kertelek, én is maszkok mögé rejtem arcomat és bizony volt, mikor el is hittem, hogy én ez a jó kedvű életvidám és pörgős lány vagyok, aki segítőkész és mindenkivel kedves. De sajnos a valóság nem ilyen egyszerű. Igen van, hogy ilyen vagyok, szerencsére mostanában egyre gyakrabban, hála az új környezetnek. De rá kellett döbbennem, hogy hiába vagyok épp teljesen a padlón és szívem szerint ordítanék, tombolnék és zokogva szorítanám magamhoz a plüss macimat, az anyukámat vagy a legjobb barátomat, nem tettem, helyette ott volt arcomon ugyan az a mosoly ami mindig és az osztálytársaim, a családom, a körülöttem lévők még csak észre sem vették, hogy baj van. Az egyetlen aki igen az a legjobb barátnőm volt, pedig vele még csak személyesen nem is tudtam találkozni, mert messze lakik tőlünk. Az írásomból jött rá, ahogy chatelés közben írtam. Másnap már jött is föl, hogy el mennyünk csajos napot tartani. Na tessék megint eltértem a tárgytól. Tehát a maszkok, rájöttem, ez így nem mehet tovább. Most már egyre inkább megpróbálom levetni álarcomat, ám ez nehéz, így itt teszem meg. Hát ebből az okból kifolyólag lett olyan a fejléc amilyen.

	›Kukucs‹
	Indulás: 2014-07-05

Kódok

Aranymeli

Frank

Neko

	Barátok

	♣Menü♣
	My dear Diary Barátok Egyetem Hobbik Vendégkönyv

	Music of the Day

◊Bejelentkezés◊

♥Who is that girl?♥

Egy tizennyolc éves lány aki nem találja a helyét, próbálkozik, hibázik (gyakran), mégis megpróbálja a lehető legboldogabban élni az életét. Gyakran álmodozik és gyakran állapítja meg ábrándjai után, hogy egy idióta, de azért nem tud róluk leszokni. Egy kifejezetten önfejű, makacs, általában kedves és barátságos, de ugyanakkor néha kicsit bunkó és, szemét lány. Ez a lány bizony még csak gimibe jár és 2015-ben fog leérettségizni. A jövővel kapcsolatos tervei egyre zavarosabbak ahogy közeledik a vészes dátum és jelentkezni kell egy Egyetemre/ főiskolára. Mikor elkezdte a gimit három éve még teljesen magabiztosan állította, hogy ő már pedig a színművészetire megy és színésznő lesz belőle, ám ez alatt a három év alatt, tapasztalt dolgokat, és találkozott emberekkel, akik elbizonytalanítva őt kergetik egyre nagyobb kétségbeesésbe. Ő viszont megmakacsolta magát és nem hajlandó meghátrálni, elhatározását mindenképp véghez akarja vinni és nem nézi jó szemmel, ha valaki megpróbálja meggátolni ebben. Bár van esze bőven és jól tudja, lehetne viszonylag könnyen színötös tanuló, ő lusta a tanuláshoz, nem is kicsit, de ezt nem is tagadja, és elismeri, hogy ez az oka annak, hogy átlaga stabil négyes ötös helyett. Imád a barátaival lógni, és folyton menni valahova, igazi hiperaktív személy, már amikor nem zombi állapotban van, mert olyankor aztán nem lehet kirobbantani az ágyából. Gyakran nézik gyereknek, tizenhárom és tizenöt éves kor között még most is, ami kicsit irritálja, de tudja erről ő tehet, mert nem elég, hogy gyerekes arccal rendelkezik, de viselkedése is igen csak az, egy felnőni nem akaró gyereké. De ez csak a látszat. Valójában mély, értelmes gondolatai vannak, és szokott filozofálni, de csak magában, így ezekről a dolgairól az emberek nem is tudnak. Hát ez lenne ő, ez lennék én. Hívjatok csak Yoseinek.