	◊Fecsegő◊

	†Stlye†
	Biztos megfordul néhány ember fejében, hogy ha az a blog címe My Real Life, mégis mi a csudáért maszkok vannak a fejlécen. Igen erről úgy érzem magyarázattal tartozom. A helyzet az, hogy a legtöbb ember maszkok mögé rejti valódi személyiségét, azt, hogy kicsoda ő és egy idő után már nem csak az embereket csapja be, de saját magát is. Elhiszi, hogy ő tényleg egy kedves ember, vagy épp ellenkezőleg, a rossz fiút játssza és a végén úgy gondolja tényleg az. Ám a valóság szinte mindenkinél más. Nem kertelek, én is maszkok mögé rejtem arcomat és bizony volt, mikor el is hittem, hogy én ez a jó kedvű életvidám és pörgős lány vagyok, aki segítőkész és mindenkivel kedves. De sajnos a valóság nem ilyen egyszerű. Igen van, hogy ilyen vagyok, szerencsére mostanában egyre gyakrabban, hála az új környezetnek. De rá kellett döbbennem, hogy hiába vagyok épp teljesen a padlón és szívem szerint ordítanék, tombolnék és zokogva szorítanám magamhoz a plüss macimat, az anyukámat vagy a legjobb barátomat, nem tettem, helyette ott volt arcomon ugyan az a mosoly ami mindig és az osztálytársaim, a családom, a körülöttem lévők még csak észre sem vették, hogy baj van. Az egyetlen aki igen az a legjobb barátnőm volt, pedig vele még csak személyesen nem is tudtam találkozni, mert messze lakik tőlünk. Az írásomból jött rá, ahogy chatelés közben írtam. Másnap már jött is föl, hogy el mennyünk csajos napot tartani. Na tessék megint eltértem a tárgytól. Tehát a maszkok, rájöttem, ez így nem mehet tovább. Most már egyre inkább megpróbálom levetni álarcomat, ám ez nehéz, így itt teszem meg. Hát ebből az okból kifolyólag lett olyan a fejléc amilyen.

	›Kukucs‹
	Indulás: 2014-07-05

Kódok

Aranymeli

Frank

Neko

My Dear Diary

Fak them out shit, Nem érdekel >-<

2014.07.24. 11:23, Yosei

De pont telibe le se

Sok mindenhez állok hozzá mostanában úgy, hogy szarni bele, nem érdekel, most már úgy is nyolc, ki a f.szt érdekel, stb. Igen nem szép dolog és nem is a leghasznosabb vagy a legjobb, de már tényleg elegem van úgy mindenből és mindenkiből, és az sem érdekelne ha a következő pillanatban egy óriási meteor csapódna a földbe és mind elpatkolnánk. (nyilván ez kicsit túlzás *kinéz az ablakon a biztonság kedvéért*)

Nyitottam egy új szerepes oldalt, elkezdtek regisztrálni rá az emberek, játszottak, tök jól haladt és csak úgy tört fölfelé a ranglistán, én meg tök boldog voltam, hogy hurrá sikerült... Igen ez így is volt körülbelül két- három hétig... Aztán most szépen eltűntek a játékosaim, miután én nem tudtam fölmenni két napig, mert nem voltam gépközelben... Oké nagyképűség lenne azt mondani, hogy miattam léptek le, mert nem voltam, de hé! Volt már rá példa, hogy leléptem egy oldalról, mert összevesztünk az adminnal és utána egyből mindenki más is egy varázsütésre szivárgott tova és zárt be az oldal érdeklődés hiányában. Erre most mi történt nálam? Két napig nem voltam erre kihalt az élet (jó magyaros mondat, no sebaj). Próbálom én fölfejleszteni az oldalt, hogy visszajöjjenek, és reménykedem, hogy csak ők is részlegesen egy pár napra szublimáltak tova, de hiába minden igyekezetem ha egyszerűen mintha nem lenne az oldalam senki nem lép rá föl és kezd zuhanórepülést venni a ranglistán.... Talán egyszerűbb lenne dobni egy körlevelet vagy valami... vagy csak szimplán leszarni és majd visszajönnek ha akarnak, ha meg nem annak nyilván oka van és tré az egész mindenség úgy ahogy van.

Anyával költözni fogunk, de hogy mikor azt nem tudom, és azt sem, hogy hova... Minden nap tök sok időm elmegy azzal, hogy albérletet keressek ami mindkettőnk kritériumainak megfelel, de ez úgy tűnik lehetetlen. Igazából csak azt furcsállom, hogy anyu elvileg már minimum húsz emberrel beszélt albérlet kapcsán, de egyikről sem tudok semmit, csak azt, hogy végül egyiket sem vesszük ki valamiért, de hogy miért az passz. Ha őszinte akarok lenni kétlem, hogy bármelyiket is felhívta volna valójában.. Csak azt nem értem, hogy ha igazából telibe le sem trotykerálja az egészet minek erőlteti, vagy miért nem szól? Lassan ehhez a témához is úgy állok hozzá, hogy ki a jóbüdöslópukit érdekel?...

A barátaim mostanában mintha nem érdeklődnének irántam.. legalábbis én tisztán ezt érzem, aztán persze lehet, ha beszélnék velük kiderülne, hogy csak nyaralnak és nem érnek rá. (valószínű, de ő túl pesszimista) Aztán meg majd ha én is így állok hozzájuk akkor jön a sértődés és, hogy mi az apám halál istenit képzelek magamról, meg miért vagyok ilyen beképzelt és gőgös. A lényeg, hogy én jönnék ki csupa trutyisan a történésekből... *sigh* Egyenlőre még tartom ugyan magam és igyekszem nem hülyeségekre gondolni, de nagyon unatkozok.. de komolyan, már buliból vágom meg magam, mert az milyen jó és addig sem unatkozom.. Ez nem normális dolog. Kéne valaki akivel ellehetek, hogy ne vágjam föl nagy unalmamban az ereimet, mert mért ne alapon. Majd elhívom Shinit, vagy Helgát... Végül is Helga conon mondta, hogy majd elmehetnénk a héten együtt lógni valahova, szóval nem is rossz ötlet. Shinit meg jobban megakarom ismerni, mert olyan kis édebéde, hogy meghalok a gyönyörtől ha csak ránézek. *shig*...*shig* Na jó majd leszek valahogy... asszem... Megoldom! Ez az, majd valamit csinálok... de előtte eltüntetek a közelemből minden szúró, vágó eszközt... Kivéve a könyveimet.. annyira béna nem vagyok, hogy a lapokkal megvágjam magam. o.o Remélem...

Itt a végére egy dat face amikor unatkozok és nem tudok mit csinálni.

Vissza a bloghoz

Hozzászólások megjelenítése

	♣Menü♣
	My dear Diary Barátok Egyetem Hobbik Vendégkönyv

	Music of the Day

◊Bejelentkezés◊

♥Who is that girl?♥

Egy tizennyolc éves lány aki nem találja a helyét, próbálkozik, hibázik (gyakran), mégis megpróbálja a lehető legboldogabban élni az életét. Gyakran álmodozik és gyakran állapítja meg ábrándjai után, hogy egy idióta, de azért nem tud róluk leszokni. Egy kifejezetten önfejű, makacs, általában kedves és barátságos, de ugyanakkor néha kicsit bunkó és, szemét lány. Ez a lány bizony még csak gimibe jár és 2015-ben fog leérettségizni. A jövővel kapcsolatos tervei egyre zavarosabbak ahogy közeledik a vészes dátum és jelentkezni kell egy Egyetemre/ főiskolára. Mikor elkezdte a gimit három éve még teljesen magabiztosan állította, hogy ő már pedig a színművészetire megy és színésznő lesz belőle, ám ez alatt a három év alatt, tapasztalt dolgokat, és találkozott emberekkel, akik elbizonytalanítva őt kergetik egyre nagyobb kétségbeesésbe. Ő viszont megmakacsolta magát és nem hajlandó meghátrálni, elhatározását mindenképp véghez akarja vinni és nem nézi jó szemmel, ha valaki megpróbálja meggátolni ebben. Bár van esze bőven és jól tudja, lehetne viszonylag könnyen színötös tanuló, ő lusta a tanuláshoz, nem is kicsit, de ezt nem is tagadja, és elismeri, hogy ez az oka annak, hogy átlaga stabil négyes ötös helyett. Imád a barátaival lógni, és folyton menni valahova, igazi hiperaktív személy, már amikor nem zombi állapotban van, mert olyankor aztán nem lehet kirobbantani az ágyából. Gyakran nézik gyereknek, tizenhárom és tizenöt éves kor között még most is, ami kicsit irritálja, de tudja erről ő tehet, mert nem elég, hogy gyerekes arccal rendelkezik, de viselkedése is igen csak az, egy felnőni nem akaró gyereké. De ez csak a látszat. Valójában mély, értelmes gondolatai vannak, és szokott filozofálni, de csak magában, így ezekről a dolgairól az emberek nem is tudnak. Hát ez lenne ő, ez lennék én. Hívjatok csak Yoseinek.